Mikor érdemes belevágni a mellplasztikába?
A mellplasztika egy olyan döntés, ami nagyban befolyásolhatja az önbizalmunkat és a testünkhöz való viszonyunkat. Pácienseim gyakran kérdezik tőlem, hogy...
A női mell a nőiesség és a szexualitás egyik legfontosabb szimbóluma, így teljesen természetes, ha mindenki gyönyörű mellekre vágyik. Az idő azonban sajnos ez ellen dolgozik, így a nők nagy része nem elégedett a melle formájával vagy méretével, ami önbizalomhiányt és az szexuális élet megromlását okozhatja.
A mellnagyobbítás célja, hogy a mell teltebbé, arányosabbá és feszesebb hatásúvá váljon úgy, hogy az eredmény illeszkedjen az Ön testalkatához és életmódjához. A beavatkozás gyakori okai közé tartozik a genetikailag kisebb mell, szülés/szoptatás utáni volumenvesztés, nagy fogyás, vagy egyszerűen az, hogy a mell formája/aránya már nem tükrözi azt, ahogyan Ön szeretné látni magát.
A mellnagyobbítás akkor javasolt, ha az alábbiak közül több is igaz Önre:
|
Megoldás |
Kinek ideális? |
Előny |
Korlát |
|
Mellnagyobbítás implantátummal |
látványosabb méret- és formaigény |
kiszámítható méret, stabil forma |
műtéti beavatkozás, kontrollok szükségesek |
|
Mellnagyobbítás saját zsírral |
természetes finom volumenpótlás |
nincs idegen anyag, extra zsírfelesleg csökkenthető |
egyszerre általában kisebb méretnövekedés érhető el |
A konzultáción a cél az, hogy az elvárásokat összehangoljuk az anatómiai adottságokkal, és közösen kiválasszuk a legbiztonságosabb, legszebb megoldást.
A konzultáció során átbeszéljük:
Többféle implantátum létezik, ezeket megkülönböztethetjük felszínük (sima, texturált), a formájuk (hagyományos kerek, csepp alakú, anatómiai formájú), valamint a bennük található anyagok alapján (különböző halmazállapotú szilikon). A modern generációs szilikon géllel töltött implantátumokat már nem szükséges cserélni, használatuk teljes mértékben biztonságos. Ellenben a régi típusú implantátumokkal, melyeket néhány éven belül cserélni kellett.
Minden esetben szükséges időnként UH vizsgálatok elvégzése annak érdekében, hogy ki tudjuk szűrni az esetleges sérülések gyanúját. Az MRI vizsgálat képes kimutatni a sérüléseket. A gyártók zöme garanciát biztosít arra az esetre, ha ez később megtörténne, és gondoskodik az új implantátumról.
A mellnagyobbítás előtt a műtétre való felkészülés részeként javasolt lehet kivizsgálás, általános vizsgálatokat kell végezni: laborvizsgálatok, EKG, röntgen, mell ultrahang vagy mammográfia.
A természetes hatás nem csak a köbcentin múlik. Legalább ennyire számít:
Általános menetrend:
Mire figyeljen különösen?
Mint minden műtétnél, itt is léteznek kockázatok. A leggyakoribbak:
A konzultáción az Ön esetére szabva, konkrétan átbeszéljük, hogy melyek relevánsak, hogyan csökkenthetők, és mire kell figyelni a gyógyulás során.
A saját zsírral való feltöltés korábbiakban nem volt túl sikeres a zsírszövetek nagymértékű felszívódása miatt. Mindazonáltal az új technológiákkal már sokkal jobb eredményeket lehet elérni. Fél év alatt a zsírszövetek több mint 80-90%-a megmarad, és a további évek alatt is maximum a 20-30%-a tűnik el.
A saját zsírral történő mellnagyobbítás esetében viszont egyszerre nagyjából 100-200ml-t lehet beülteti, annak érdekében, hogy az új szövetekbe sikeresen benőjenek a hajszálerek és ezzel segítsék az új zsírszövet megtapadását. Amennyiben nagyobb változást szeretnénk elérni, egymás után több kezelésre van szükség.
Előnyei
Fontos tudni
szükséges hozzá megfelelő zsírdepó
Szülés vagy nagy mértékű fogyást követően a mellek megereszkedhetnek és nagy mértékű lehet a sorvadás is. Ilyen esetekben nem lehet külön a mellfelvarrás vagy a mellnagyobbítást alkalmazni, hanem a kettő kombinációjával lehet elérni a kívánt hatást.
Akkor kerül előtérbe, ha a probléma nem csak a méret, hanem a megereszkedés is.
Jellemző indikációk
Soha semmiféle vizsgálat nem bizonyított rákkeltő, vagy immunrendszer-károsító károsító hatást. A szilikont használják élelmiszerekben és kozmetikumokban, de akár beültetett szívritmus-szabályzókban (pacemaker) is.
Sem a tejtermelésre, sem a baba egészségére nem hat károsan. Bár ahogy a természetesen nagy emlők is könnyebben megereszkedhetnek a szoptatás befejezése után, ugyanúgy az implantátummal megnöveltek is.
A ma használt koheziv géllel töltött, duplafalú, szivárgásvédelemmel ellátott implantátumokat a legtöbb gyártó szerint nem kell cserélni, mindössze némely műtéti szövődménynél.
Bizonyos méretekig, mely a gyártó cég szériájához tartozik, az ár független a mérettől. Általában 500 cc felett az implantátum ára 20-30%-kal, még nagyobb méreteknél akár 50%-100%-kal is nőhet.
Alapvetően két helyre helyezhetjük a plasztika műtétek során: a nagy mellizom alá vagy az emlőmirigy alá. Ilyenkor a mellizom és a mirigy között helyezkedik el az implantátum. Amikor izom alá történik a beültetés, akkor is csupán a felső kétharmada kerül a nagy mellizom alá, annak lefutásának megfelelően. (Bizonyos újabb eljárásoknál még kevesebb lesz.)
Ahány plasztikai sebészt megkérdezünk, szinte mindegyiknek eltérő a véleménye a helyes pozícióról. Kongresszusokon is gyakran viták alakulnak ki a témával kapcsolatban. Mindkét eljárásnak kb. ugyanannyi az előnye, mint a hátránya a másikkal szemben. Ezért maradt meg máig is mindkét eljárás. Legtöbbször azért kerül sor az izom alá ültetésre, mert a bőr alatti zsírszövet és mirigyállomány olyan vékony, hogy az implantatum pereme, illetve gyűrődései kirajzolódnának a bőrön.
Az izom alá helyezett implantátum jobban fáj, könnyebben elmozdul, viszont kisebb a leggyakrabban előforduló szövődmény, a tokzsugorodás lehetősége. Az izom alá helyezés hívei akkor is izom alá teszik az implantátumot, ha az emlő nagy, abból a meggondolásból, hogy nehezebben ereszkedik meg. Ebben igazuk van, de nagyon kellemetlenné válhat az emlő formája, amikor a behelyezett implantátum marad, a viszonylag nagy emlő viszont a gravitáció és életkor hatására ereszkedni kezd, szinte „lefolyva” az implantátumról, kettős kontúrú emlőt hozva létre.
Ebből is több megoldás létezik. Hónalji, emlőudvar körüli, emlőbimbón keresztül vezetett, illetve mell alatti redőben elhelyezett metszésből történhet a beültetés. Mindegyiknek van előnye, hátránya, általában itt is különböző vélemények alakulnak ki, attól függően, a plasztikai sebész melyik módszert részesíti előnyben.
A hónalj alatti heg elég rejtett, de a műtéti terület messze van a behatolási kaputól, korrekt módon endoszkópos műtéti technikával lehet elvégezni, mely jelentősen meghosszabbítja, és megdrágítja a műtétet, komplikáció esetén elkerülhetetlen egy újabb, mell alatti metszés is.
Az emlőbimbón keresztüli eljárás során a tejkivezető járatok sérülhetnek, szoptatás esetén elzáródhat az emlőmirigy némely részeinek kivezető járata, duzzanatot, esetleg gyulladást okozva. Az bimbóudvar körüli metszésnél, (és az emlőbimbón keresztülinél is) a tejmirigyen keresztül jutunk a műtéti területre, mely szülést és szoptatást követően a végjáratokban panaszt nem okozó baktériumokat tartalmazhatnak, melyek az implantátum mellé kerülve gyulladást okozhatnak.
Ha a sebgyógyulás valami oknál fogva nem a legtökéletesebb, feltűnő heg maradhat. Ilyen esetben, mivel a női emlő közepe az emlőudvar és az emlőbimbó, egy ott elhelyezkedő heg szinte minden tekintetet odavonz. A mell alatti redőben vezetett metszés még feltűnő heg esetén is aránylag rejtett marad, és a legbiztonságosabb behatolást teszi lehetővé.
Itt is eltérnek a vélemények. A masszírozást általában az egyik szövődmény, a tokzsugorodás ellen szokták alkalmazni. Egyes statisztikai felmérések szerint semmivel sem rosszabbak azon sebészek eredményei, akik nem végeztetnek masszírozást a műtétet követően.
Szövődményekkel a leggondosabb orvosi munka mellett is találkozhatunk. A plasztikai sebésznek legalább annyira fontos, hogy a műtét sikeres legyen, mint a páciensének, hiszen egy elégedetlenség akkora problémát okozhat az orvos jó hírének, melyet közel 20-30 elégedett páciens tudna helyrehozni. Mindezek ellenére nincs olyan kollegám, akinek ne kellet volna szembesülnie valamilyen szövődménnyel szakmája művelése során.
A szakma szabályainak pontos betartásával, a mindig naprakész tudással a komplikációk arányát csökkenteni lehet. A plasztikai sebészetben előforduló leggyakoribb szövődmények hasonlóak a más műtétes szakmákban megjelenő komplikációkhoz. Míg azonban egy sérvműtétet követően fellépő gyulladás a legtöbbször csak átmeneti kellemetlenséget okoz a betegnek, addig az emlőimplantáció során fellépő hasonló komplikáció az egész beavatkozás kudarcát jelentheti. A mellnagyobbító műtét során a következő problémák fordulhatnak elő a leggyakrabban: vérzés, gyulladás, beidegzési zavar, sebgyógyulási zavar, tokzsugorodás, redőképződés, implantátum elmozdulás.
Igen, ez a szűrés végezhető implantátummal is. A vizsgálatot végző orvost tájékoztatni kell az implantátumokról. Gyakorlott radiológus akár röntgent is tud készíteni, de ennek hiányában ultrahang vizsgálattal is tökéletesen elvégezhető a rákszűrés.
Az egyik tévhit, hogy az implantátumok bármiféle problémát okozhatnak repülés közben. Ha ez igaz lenne, mi történne például a gépen lévő szénsavas üdítőitalokkal?
